Szombat reggel a szokásos módon, a Penny parkolóból hirdettük meg az indulást. Meglepetésünkre a nem túl barátságos időjárás ellenére is szép számban gyűltünk itt össze. Összesen harminchatan voltunk. Harminckét felnőtt, három gyerek és egy suhanc németjuhász, aki gyorsan közkedveltté vált.
Nehezen haladtunk a túra elején. Bár havas volt a táj, az olvadó latyakos hó nem volt túl szívderítő látvány. A bakancsok csúszkáltak, a nadrágok eláztak, de azért haladtunk felfelé. Az úton többször is bevártuk egymást egy-egy tisztáson, ahol beszélgetéssel telt az idő. Szerencsére mindenki igyekezett, így eléggé egyben haladt a társaság.
Tudtunk, hogy aznap napsütés nem vár ránk, sőt esőt jósoltak a környékre, de szerencsére ahogy egyre feljebb haladtunk a sáros, olvadozó tájat felváltotta az álomszép dermedt, havas látvány. Igaz, hogy köd volt, de ettől talán még sejtelmesebb és varázslatosabb volt a téli táj, a hó pedig tökéletes volt. Ki is használtuk ez az alkalmat, egész úton felfelé ment a hógolyózás, a téli móka, s a gondosak még popsitepsit is hoztak az ereszkedéshez.
A csúcson a hideg szél miatt gyorsan elfogyott az uzsonna: bundás kenyér, szalonna, szendvics, meleg tea és csokoládé adott erőt a túra további folytatásához.
Az ereszkedés már gyerekjáték és kacagás volt. Az egyetlen kellemetlenség a völgyben ránk váró eső volt, ami végül szépen eláztatta a társaságot. De nem kellett sokáig tűrni, hamar visszaértünk a kocsikhoz, ahol gyorsan újra átmelegíthettük dermedt végtagjainkat.
Nagyon jó hangulatban telt ez a túra is, hisz sok jó ember, ismerős barát láthatta most viszont egymást. A táj pedig, mint mindig gyönyörű volt, igazi lelki feltöltődést adott a számunkra. A Mike most is szép volt, ködösen, fagyosan, de méltóságteljesen magasodott a táj felé.
Köszönjük a résztvevőknek, akik jelenlétükkel emelték a hangulatot. Már hiányoztatok! Köszönet Jánosnak a túra megszervezésért! Külön pirospont és Kisbakancs-pont jár a gyerekeknek, akik nagyon ügyesen teljesítették a nem is kicsi kihívást.